2018. május 20., vasárnap

És leszállnak az angyalok....

....akarom mondani vissza-szállnak....
....Máriakéméndre.... május 27-én, pontosan mához egy hétre.
Jó sokat kellett a visszatérésre várniuk (és várnunk), még szerencse, hogy az angyalokat sosem kell félteni, nem fognak eltévedni, visszatalálnak eredeti helyükre.

Bármilyen hihetetlen is, hosszú, hosszú várakozás után elkészültek és végre helyükre kerülnek a Zsolnay-angyalok Máriakéménden.
Itt a program, és mindenkit sok sok szeretettel hívok, gyertek el, búcsú is lesz, de azért mégiscsak az angyalok lesznek a főszereplők.






2018. május 19., szombat

Utazzatok !


Ma szinte egész nap az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés életem is volt. Semmi okom panaszra, még akkor se, ha számba veszem veszteségeimet. Mert annyi, de annyi szépségben volt részem. Olyan sok gyönyörű helyen jártam.
S hogyan, miért  jutott ez eszembe (megint, hiszen pár napja a szlovéniai utamat emlegettem)? Nos azért, mert ma esküvőn voltam  Windsorban.

A kíváncsi tömeg

St.Georg kápolna
Igen, az én tv-m reggeltől estig ezt közvetítette, rengeteg képpel Windsorból, főleg persze a kastélyról, a csodás parkról, a Szt. Georg kápolnáról.
És – bevallom, a nagy felhajtás nem különösebben érdekelt, de a részletek, melyek ismerősként bukkantak a szemem elé – örömöt okoztak. 


Mikor félig-meddig leégett – azt se felejtem el, - egy napig bőgtem miatta,  pedig hát….nem az én kastélyom.
(Csak emlékeztetőnek: 1992. november 20-án, pont a királyi pár 45. házassági évfordulóján, tűzvész ütött ki a kastélyban, amikor a magán kápolnában egy spotlámpa felgyújtotta a függönyt.
A tűzvész eloltásához 15 óra és másfél millió gallon víz kellett. A tűzben kilenc főbb terem és csaknem 100 szoba, 9000 négyzetméter pusztult el. Ez csaknem a kastély egyötöde.
Az Európa legjobb szakembereinek bevonásával végzett, egyedülálló helyreállítási munkák 1997-ben fejeződtek be, és olyan jól sikerültek, hogy nehezen fedezhető fel, melyik rész „eredeti”, melyik a felújított.
Az újjáépítés 37 millió fontba került.)



Persze nem csak Windsorra gondoltam, hanem a többi angliai szépségre is, aztán mint mindig, kicsit fájó szívvel arra, hogy egy, amit pedig nagyon szerettem volna – most már valószínű mindörökre – milyen kár, hogy elmaradt. Igen, szerettem volna Stonehenge-ba is elmenni – de hát az nem jött össze…


Azóta is megnézek - ha felfedezem - minden olyan filmet, ami ezzel kapcsolatos és ma már sokkal többet tudok róla, mint amennyit anno vagy 40 éve tudtam. De azért sajnálom.
Szóval akinek lehetősége van, utazzon ! A vége felé, amikor már másra nem nagyon lesz lehetősége, akkor legalább lesz mire visszaemlékezni.

Képek:


 


Meghallja-e ?

Találok néha itt-ott a neten szövegeket... És elolvasom és kényszerem van, hogy megmutassam - magam se értem miért ? (Ahelyett, hogy szép csendben naponta többször is felolvasnám magamnak s elmeditálgatnék rajta...)



- Uram, tudod, hogy öregszem.
- Kérlek, tarts vissza attól a végzetes szokástól, hogy minden felvetődő témához hozzászóljak.
- Ne engedd, hogy mások ügyes-bajos dolgaiba beleavatkozzam, még ha jó szándékkal tenném is azt.
- Add, hogy együtt érző legyek, de nem szomorkás, segítségre kész, de nem tolakodó.
- Te tudod Uram, milyen vétek nem használni a hosszú évek során gyűjtött tapasztalataimat, de biztos azt is tudod, hogy életem vége felé azért mégiscsak szeretnék pár barátot magam körül.
- Engedd, hogy mondanivalóm mindig a fontosat adja, a lényegtelen részletek hosszú, unalmas meséje nélkül.
- Ne engedd, hogy mindenkinek bánatomat és fájdalmamat emlegessem.
- Nem kérhetlek Uram, emlékezőtehetségem megjavítására, de tégy alázatossá, amikor emlékeim ellentétbe kerülnek mások élményeivel.
- Taníts meg, hogy néha én is tévedhetek.
- Tarts meg vidámnak és bizakodónak. Nem akarok olyan lenni, mint a szentek, de egy besavanyodott öregember az ördögi rosszakarat koronája.
-És kérlek, adj nyugodt álmot nekem.... itt a földön is.

2018. május 17., csütörtök

Néha rám jön….

… a vágyakozás „a Hegyem” után....



Néha én se hiszem, hogy igen, ott fent álltam én is, ott a csúcson....

Ilyenkor szoktam videókat nézegetni – óraszám. Pl. ma is.
És van egy, amit eddig – azt hiszem nem mutattam – és most, hogy újra megnéztem, higgyétek el – beleborzongtam. Ott voltam lélekben újra – de a mai eszemmel….
Akit esetleg érdekel: tekerje a filmet előre kb. a 20. perchez és szánjon rá 10 percet…. Azt az utat én is megtettem teljesen egyedül, 43 éves, hegyet sosem mászott,  nő létemre.
És boldog voltam… Istenem, milyen leírhatatlanul boldog !

Mindenkinek ajánlom, keresse meg a „hegyét” – mássza meg….és majd 70-et elhagyva nézze meg újra és újra. Akkor fogja érezni, hogy tán mégiscsak jó volt, érdemes volt élni.
Ha semmi másért nem, hát a hegyért….




(Csak megjegyzem, hogy milyen érdekes dolgok történnek néha... 
Kb. mikor én ezeket a gondolatokat írtam tegnapelőtt este, vagy épp a filmet néztem, egy olvasóm - akinek a szlovén határhoz közel van kis menedéke, a másik poszthoz (Drávasztára) kommentelt épp, Szlovéniát dicsérve. 
Hát ugye hogy vannak véletlenek !!!)



2018. május 16., szerda

Ezzel is adós vagyok….


(legalábbis magamnak…)
Aki régóta benéz ide, lehetett már szerencséje az én drávasztárai élményeimhez, emlékeimhez – hiszen minden évben legalább egyszer elmegyek. „Természetesen” most is voltam – és most is jó/szép/kellemes volt. Egyrészt találkozni azokkal, akiket több, mint 40 éve látogatok – „csak” azért, mert a 74-es árvízkor összehozott bennünket a Sors – másrészt egyszerűen az utat, a helyszínt, a Dráva-partot, azt a különös békességet, ami ott található, nagyon szeretem.

Pont olyan időben mentem, amikor az akácfák „tobzódtak” – más blogjában is olvasom/látom, idén valami hihetetlen az akácok virágzása, szinte az ágat nem látni…. Varázslatos.




Amitől most is összeszorult a szívem – épp úgy, mint tavaly és tavalyelőtt is, az útmenti hatalmas nyárfákat, erdőrészeket keményen irtják. Lefényképeztem egy kivágott törzset, nincs ennek semmi baja, nem lehet ráfogni, hogy valami féreg rágja, - viszont micsoda pompás alapanyag a faiparnak !!!!

 
Ilyen volt pár éve az út.....

...és ilyen ma.

Hány évtizede állt itt ????

Tavaly óta a bocik is nőttek, a barik is megvannak még, bár kevesebben, mint egy éve.

2017
 
2018
 

A cicák tovább szaporodtak – nincs itt a képen az összes...
Nem kérne valaki ? Ingyen adják. 


Ennyi történt tavaly óta.

De a csend, a nyugalom, békesség, ami engem ott eltölt, akár abban a kis udvarban (ha épp nem beszélgetünk), vagy a Dráva parton, vagy a temetőben – az csodálatos.




Mondtam is egy barátomnak később, hogy efféle lélek-mosásra minden agyonhajszolt városi embernek időnként szüksége lenne. Amikor nem kell semmit csinálni, csak hagyjuk folyni az időt, miként a Dráva is „csak úgy magától” folydogál.

És az a fél nap olyan gyorsan elszaladt ! Annyinak tűnt, mint a padlásfeljáróban fészket-rakott fecske, egy-egy ki-be-repülése: villanásnyi. És mégis jó volt. Valahogy „másképp” jöttem hazafelé, mint ahogy mentem, pedig nem mondhatnám, hogy különösen idegesített volna odafelé bármi is. És mégis. Jó volt. 

https://www.tiszatoelovilaga.hu/fusti-fecske/#&gid=1&pid=1
Ez ugyan nem az én fotóm, de két ilyen fecskepár is épített a háznál  fészket.
Mondom én, hogy jó hely ez....