2017. június 22., csütörtök

Hattusa



Sokszor leírtam, nagyon szívesen nézem a történelmi témájú és azon belül a régészettel foglalkozó filmeket (is). Most egy csodásat láttam megint – olyan birodalomba vitt el, hogy két napig kutattam utána a neten, mert gyakorlatilag szinte semmit nem tudtam, vagy alig valamit tudtam róla.
Hattusáról van szó, amit – látom – többféleképp ejtenek/írnak, de én hadd maradjak ennél a változatnál….

Gondolom, nem túlságosan sok olvasómat fogja érdekelni ez a mai téma – azonban bevallom, ezt most azért (is) írtam le/meg, hogy én ne felejtsem el, vagy ha mégis, itt vissza tudjam keresni.

Továbbá: minden olyan téma, mely nagy hatalmak/nagy állatok, és mindenféle „nagy” váratlan hirtelen és érthetetlen „eltűnéséről” szól, az engem elgondolkodtat. Mulandóságunkra, saját mulandóságomra és kicsinységemre figyelmeztet.
Szeretek és szoktam megállni a legszebb erdőben is, és elismétlem magamban az alábbi kis történetet:
„Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan  bölcsességet, mely a szomorú napokon  vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele: "elmúlik"

Tehát következzen röviden kis mese Hattusa történetéről, mely anyagot innen hoztam:  



„Az ezredfordulóig az volt a közvélekedés, hogy Hattusát, az ókori Kelet egyik nagyhatalmának, a Hettita Birodalomnak a fővárosát, barbár hódítók gyújtották fel, rombolták le és fosztották ki valamikor a Kr. e. 12. század kezdetén, halálos csapást mérve egyúttal a Hettita Birodalomra is. Ma már tudjuk, hogy a Hettita Birodalom valójában széthullott, ahogy a hatalmi centrumok délre, illetve délkeletre tevődtek át, töretlenül folytatva a Birodalom kulturális hagyományait...

A régi nyelv és az ahhoz kapcsolódó írás is eltűnt: az új államok hivatalos nyelve ugyanis már nem a hettita volt (melynek lejegyzésére az ékírást használták), hanem a rokon luvi, amely már a Hettita Birodalomban is a köznyelv szerepét töltötte be. Még fontosabb azonban, hogy az is kiderült, Hattusa nem erőszakos véget ért, hanem fokozatosan alakult át fővárosból – faluvá.




 
A Hettita Birodalom központja Anatólia középső részén, a mai Boğazkale nevű település közelében helyezkedett el. Ma látható épületeinek nagy része az i. e. 14. és 13. században épült, abban az időben, amikor a nagyhatalmú hettita uralkodók, főleg III. Hattuszilisz és III. (IV.) Tudhalijasz monumentális épületeket emeltettek a városban és kiterjesztették annak külső határait. Hattusa egy hegyes, völgyekkel és vízfolyásokkal tagolt vidéken épült egy még korábbi település helyére....

Hattuša  fénykorában  járunk, egy kiterjedt, valódi birodalmi fővárosban. A több kilométer hosszúságú erődítménnyel körülvett város szíve a királyi palotakomplexum,  tőle  északnyugatra  az  ún. Alsóváros terül el, benne a monumentális ún. Nagy Templommal, az adminisztrációs ügyek egyik központjával és a körülötte levő lakónegyeddel,továbbá az ún. Házzal a Domboldalban, amely az egyik írnoki központ. A város fölé északon a ma Büyükkayának hívott hegy magasodik, amely főképp gabonatározóknak ad helyet.
A palotakomplexumtól délre terül el az ún. Felsőváros, mely hatalmas víztározóknak, egy több mint két tucat templomból álló templom-negyednek és az elit házainak ad otthont.
A város lakosságát tehát elsősorban a birodalmi elit alkotja, az uralkodócsalád és a magas rangú tisztviselők (melybe hettita felfogás szerint a papság is beletartozott) és a hozzájuk tartozó udvartartás, illetve kíséret.

Az első törés a város életében a Kr. e. 13. század folyamán következik be. Ekkortájt a templom-negyed legtöbb templomát elhagyják, és helyükön fazekasműhelyek létesülnek.
Kr. e. 13. század első felében történt  az  a  példátlan  esemény  is,  hogy  egy  hettita  nagykirály (II. Muwattalli) áthelyezte a fővárost, mégpedig délre, Tarhuntaššába. A szövegek szerint az isteneket is magával vitte, amely így rögtön magyarázatot is nyújtana a változásra.
Fia, III. Muršili azonban visszaköltöztette a fővárost Hattušába
– amely ott is maradt a Birodalom végéig –, és a templomokat részben újra használatba vették.
 

Úgy tűnik, a város egy ideig „működő-képessé válik” – aztán egyszer csak elhagyják lakói. Megmagyarázhatatlan máig miért történt mindez – nem természeti katasztrófa volt az elhagyás oka - hiszen az épületeket tudatosan felhagyták és felszámolták (sokat közülük felgyújtottak)  s egykori tulajdonosaik elvittek magukkal mindent, amire az új helyen szükségük lehetett.

Az adminisztratív és vallási elit s kíséretük elvonulásával a város nagy része elnéptelenedett. A lakosság itt maradt része folytatta hétköznapi életét, de nem voltak eszközei a kifinomult rendszerek - mint a gabonatározók vagy a víztározók - folyamatos működtetésére és karbantartására, így idővel azok is beomlottak, összedőltek, feltöltődtek. Mindez gyorsan lejátszódott,  így  az  ettől  az  infrastruktúrától  függő  lakosság életszínvonala rövid idő alatt meghökkentő mértékben zuhant, ráadásul az állami ünnepek valószínűleg szintén eltűntek, mivel átkerültek az új fővárosba.
Hattuša, az ókori Kelet egyik nagyhatalmának  fővárosa  egy  unalmas,  poros  vidéki  faluvá változott, ahol már csak az impozáns romok emlékeztettek az egykori dicsőségre.



Egy már említett sajátossága azonban alapvetően megkülönböztette Hattusát a többi várostól: a határ közelsége. A Hettita Birodalom északi határát ne úgy képzeljük el, mint a vasfüggönyt. Nemcsak politikailag volt felettébb változékony, hanem társadalmilag is igen könnyen átjárható volt. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a messzire eltávozott és amúgy is meggyengült központi hatalom nem tudta megakadályozni (ha egyáltalán tudott róla), hogy egyre több bevándorló szivárogjon be és telepedjen le az egykori fővárosban… Számukra a romos Hattusa kifejezetten csábító volt, számos forrásával, kőbányaként hasznosítható elhagyott épületeivel, málladozó, de még kitartó és ezért használható erődítményeivel…  Végül nem tudjuk pontosan, mi lett az utolsó hettiták sorsa Hattusában. Vagy beolvadtak az újdonsült jövevények közé, vagy maguk is délre költöztek. Mindenesetre néhány évtizeden belül teljesen eltűnt a hettita anyagi kultúra az egykori hettita fővárosból. Az utolsó hettitákkal eltűnt a nyelvük is.”

TANULSÁGOS TÖRTÉNET. Akinek van ideje-türelme elgondolkodhat rajta.
Találtam egy ehhez passzoló idézetet Mark Twaintól: „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.”




Képek:

2017. június 21., szerda

Svájci csodák



Nem, kivételesen nem az irigyelt hegyeikről írnék, mutatnék valamit – bár végülis amit látni fogtok, az mégiscsak a hegyeikkel van összefüggésben.

A film – számomra – igencsak meglepő dolgokat mutatott…. A természettudományos és a történelmi témák érdekelnek engem a tv-filmek közül leginkább. Majdnem mindegy, hogy Hatsepszut, vagy Hitler, tengermélyi sosem-látott medúza, vagy óriásfenyő…

Sajnálom, hogy német nyelvű, de főképp az elejét, a svájci, csodálatosan álcázott  erődöket még annak is érdemes megnézni, aki egy kukkot nem ért a szövegből. Hogy ezek a svájciak milyen rafináltak voltak (és mennyi pénzük volt) már akkor is ! Mert nem két Frankba kerültek ezek, az biztos. A filmben később német bunkerek is láthatók, de számomra a svájciak csalafintasága és a csodás tájat nem romboló, mégis tökéletes védelmi rendszere volt a döbbenet.




És mint mindig, nekem ha egy filmet megnézek, nekilódulnak a gondolataim: vajon vannak-e még manapság "üzemelő" ilyesféle bunkerek ? Mondjuk pl. Magyarországon ? Vagy bárhol. És ha igen, ki hisz abban, hogy oda igazán jól el lehet bújni egy atomtámadás/meteorbecsapódás stb. elől ? És: mennyi, de mennyi pénzt, erőt pazarlunk ilyen és ehhez hasonló  dolgokra, melyeket a békés egymás-mellett élés teljesen feleslegessé tehetne....



2017. június 19., hétfő

Jön ! Jön ! Jön a szép új világ.


 
(Remélem, mindenki olvasta, mármint Huxley könyvtét, s ha nem, sürgősen pótolja !!
Továbbá: látom, igen látom, hogy száz helyen meg a bukon is fent van ez az alábbi kis "szösszenet". De nekem nagyon tetszett és hátha mégse olvasta mindenki. Tetszett, de sírva nevettem… Mert annyira, de annyira igaz.)


- Halló! Sarki Pizza?
- Nem Uram, ez Google Pizza!
- Óh, bocsánat, akkor rossz számot hívtam...
- Nem Uram, jó számot hívott! Csak a Google megvásárolta az üzletet.
- Oké. Akkor szeretnék rendelni...
- Rendben Uram. A szokásosat?
- Hogyhogy a szokásosat? Ön ismer engem?
- Az adatbázisunk szerint a legutóbbi 12 alkalommal Ön vastag tésztájú pizzát rendelt sajttal, kolbásszal és szalonnával.
- Igen, pontosan. Most is azt szeretnék...
- Uram, javasolhatnék most valami mást? Egy finom salátatálat? Jégsalátát sárgarépával, ruccolával és paradicsommal?
- Micsoda? Utálom a zöldségeket!
- Elnézést Uram, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy túl magas a koleszterin szintje!
- Micsoda? Ezt meg honnan veszi?
- A telefonszáma alapján be tudtuk azonosítani, és így hozzá tudunk férni az Ön orvosi laboratóriumi eredményeihez az utóbbi 7 évből.
- Oké, de akkor sem akarom a zöldségeket. Egyébként pedig ne féltsenek, mert szedek gyógyszert a koleszterin szintemre!
- Bocsánat Uram, de nem rendszeresen szedi azt a gyógyszert! A
kereskedelmi adatbázisunk szerint az utóbbi 4 hónapban mindössze egyszer vásárolt egy 30 tablettás csomagot az Ön utcája végén található gyógyszertárban.
- Ugyan már, ez semmit sem bizonyít... Egy másik gyógyszertárból vásároltam a többit.
- Ne haragudjon Uram, de ez sem lehet, hiszen nem látjuk ezt a kiadást az Ön bankkártya adatbázisán.
- Készpénzzel vásároltam, nem bankkártyával.
- No de a banki elszámolásán sem látszik, hogy ennyi készpénzt felvett volna!
- Vannak más készpénzes forrásaim is!
- Na de Uram! Az adóbevallásában ez nem szerepel. Reméljük, hogy nem tagadott le valami bevételi forrást az Adóhatóság elől!?
- HAGYJON ENGEM BÉKÉN, MENJEN A FENÉBE!
- Sajnálom Uram, de remélem megérti, hogy ezeket az információkat mi kizárólag az Ön érdekében gyűjtjük és használjuk!
- ELÉG! Elegem van a Google-ból, facebook-ból, twitter-ből, whatsapp-ból és a többiből. Ki akarok szállni! Elmegyek egy lakatlan szigetre, ahol nincs Internet, kábel TV, és senki aki folyamatosan
figyelne és kémkedne utánam!
- Megértem Uram! De fel kell hívjam a figyelmét, hogy ehhez előbb meg kell újítania az útlevelét, mivel az 6 héttel ezelőtt lejárt...

Kép: http://hirhatar.com/rfid-chip-koszontunk-szep-uj-vilag/

2017. június 18., vasárnap

Egy kis lazítás vasárnapra...

Ha te egy vagy abból a 7 millióból, akik pár nap alatt ezt a videót megnézték - akkor ma lapozz tovább. Nekem nagyon tetszett benne néhány ötlet. Biztos, hogy fogom is alkalmazni.
Csak azt tudnám, hogy nálunk, azt a fésű szerű  - szeletelést könnyítő szerintem igen praktikus  - eszközt lehet-e, s ha igen, hol megvásárolni. Ha tudja valaki, kérem írja meg !
Köszi előre is.



2017. június 16., péntek

Mohács, dunai nosztalgia



A napokban Bárba mentem a felújított kálváriát fotózni, és ha már ott jártam a közelben, beugrottam – barátnőm kíséretében – Mohácsra is.

Ha jól saccolom, hatvan éve jártam először Mohácson…
Aztán azóta sokszor és rengeteg kedves emléket őrzök a látogatásaimról. Volt benne nem kevés  hivatali/hivatalos és rengeteg magánjellegű, fotózós és kép nélküli. Életem egyetlen  zenés „koncertjének”  élménye (H.v.G)  is  ide köt. Szóval Mohács nekem nem közömbös helyszín.

Végigsétáltunk a belváros egy kis részén, majd irány a Duna-part, mert azért Mohácsnak mégiscsak a Duna a fő nevezetessége.
Langyos délután volt, idegenforgalom alig, csak ültünk a rakparton fagyit nyalogatva és néztük a vizet – fáradtak is voltunk, nem sokat fecsegtünk – és mégis olyan jó volt. Annyi szép emlék jutott eszembe…

(Csak szavak: fürdés a dunai szabad-strandon, számtalan kompozás ide-oda, mindig pici izgalommal, árvíz helikopterből nézve, másik árvízkor átkelés a szigetre a gyerekekkel kis motorcsónakkal, bédai hivatali kiruccanások, séták és szobor-fotózások, a Szekeres-fagyik,   farostlemez-gyár,  selyemszövő gyár, a HvG koncert, esti séták a rakparton.... És mert hát a Duna feljebb is Duna, csak csak eszembe jutott a dunai hajós társas-utazásom is Ausztriában…)

Amikor odaértünk, épp akkor indult el egy óriási svájci turistahajó, s nem sokat kellett várni, hamarosan jött lentről egy hasonlóan horvát hajó is. A komp csendben ide-oda közlekedett… Annyira megnyugtató volt nézni a víz lomha (vagy lomhának tűnő) folydogálását, a fecskék csivitelve cikáztak fölöttünk –  kézzel fogható BÉKE volt körülöttünk.

Nem csináltam sok fotót, (az emlékeimet ugyanis nem lehet lefényképezni)  a kevésből ezeket válogattam be ide:


A Fogadalmi templom, ahol anno Angster József elhatározta: orgonaépítő lesz...
 
"Pihen a komp kikötötték...."

A svájciak hajója

A horvát társashajó
Laluja András Busó szobrát, mint érdekességet mutatom, itt szoktak állítólag gyülekezni a busójáráskor a jelmezesek. A szobor érdekessége, hogy bármelyik oldalról nézed, mindenhonnan busó fejet/maszkot látsz !


A különös busó szobor

Ezek meg olyan kis aranyosak !
 

Ez egy kis válogatás, ilyen árvíz nélkül és árvízkor a kikötő…



Ezekből csak egy a saját kép, a többi innen: