2016. szeptember 29., csütörtök

Szeptember vége






Áprily Lajos: Ködös évszak előtt


Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.
A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,
s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.
S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

  


2016. szeptember 28., szerda

Enni kell…de….




@x-től kaptam két jó, elolvasásra ajánlott cikket, az egyik ez:
Ebből kimásolok egy részletet:

Franciaország - ahol 7,1 millió tonna étel veszik kárba évente, ennek nagy része a fogyasztók miatt - szintén komoly lépést tett az élelmiszerek elherdálása ellen. Tavaly fogadták el azt a törvényt, mely szerint a szupermarketek nem dobhatják ki azokat az árukat, amelyeket nem adnak el, hanem egy jótékonysági szervezetnek vagy élelmiszerbanknak kell adniuk. Azt is megtiltották az áruházaknak, hogy szándékosan tönkretegyék az élelmiszert - például klórt locsoljanak rájuk -, megakadályozva ezzel azt, hogy esténként a szegényebbek és a hajléktalanok élelmiszer után kutatva feltúrják a kukákat. Így a négyszáz négyzetméternél nagyobb üzleteknek szerződést kell kötniük jótékonysági szervezetekkel, különben 3750 euróra büntethetik őket. Franciaország egyébként más módon is küzd a környezetkárosítás ellen: idén nyáron betiltották a biológiailag nem lebomló nejlonzacskót, 2020-tól pedig csak olyan eldobható evőeszközöket lehet forgalomba hozni, amelyek 50 százalékban természetes alapanyagokból készülnek és házilag komposztálhatóak.

http://energiaoldal.hu/fellepunk-az-elelmiszerpazarlas-ellen/


És ez a másik cikk:
Ebben – végre - valami itthoni pozitívumról lehet olvasni !! Egyetlen halk kérdésem lenne, hogy a Dráva-menti zsákfalu szegényei miképp juthatnak efféle mese-szerű jótékonysághoz ????

Egyébként a pazarlással kapcsolatban az a véleményem, hogy igenis rettenet, ami folyik a „civilizált” világban. Megvan a véleményem az élelmiszert pazarló magánszemélyekről, de még inkább az áruházakról és éttermekről. De ugye, nem tegnap óta tudjuk ezt, évekkel ezelőtt is téma volt már.. Sajnos azonban igazi, látványos változás mégse nagyon történik.
Büszkén jelenthetem, hogy én egy morzsa élelmiszert nem dobok ki, és nem tegnap óta. Egyszerűen így neveltek. Mindennek van helye, elsősorban a hasamban, másod- és harmadsorban a szomszéd szegények kutyájánál, macskájánál, végül pedig a madaraknál….

Az is eszembe jutott, (normálisabb elosztási-felhasználási-kereskedelmi elveket követve) hogy ha a töménytelen kukába került élelmiszer, már az elején, a termelőtől, egyenesen eljutott volna pl. az afrikai éhezőkhöz, tán nem is indulnak el erre mifelénk. Ahol a kukázásból is jobban meg tudnak élni, mint a hazájukban, ahol lassan már fű se nő… És nem tudom, hogy annak is nem mi, túlfogyasztók vagyunk nagyobb részt az okozói.

2016. szeptember 25., vasárnap

Szeretem a köveket



Szeptember 24-25-én Pécsett volt ismét ásványbörze…
Minden évben megnézem, akik régi olvasók, tudják, hogy menyire odavagyok a kövekért… Már már azt mondanám, mindegy, hogy milyen kő, mindet szeretem – de ez azért nem teljesen igaz. Ugyanis „csak” azokat szedem fel úton-útfélen, „akik” megszólítanak. (Hmm….elég beszédes kövek közt járkálok…ami a gyűjteményemből ki is tűnik.)

Megvenni pedig csak nagyon keveset tudok, mert az igazán szép kövek nagyon drágák. Most pl. erre vágytam – de amikor meghallottam az árát, azt kértem az eladótól, hogy legalább fényképezhessem le…azt ingyen is lehetett.
Ez itt kérem a dendrit kvarc:



Nem fotóztam a kiállításon, egyrészt mert sokan voltak és nem volt igazán jó lehetőség (hely) a fényképezéshez, csak az egyik teremről készítettem fotót: és ez nem sokkal a megnyitás után volt, látogatók még nem is voltak túl sokan. Nagy kár, hogy ilyen kicsi (két) helyiségbe vannak összeszorítva azok a csodálatos dolgok. Én – ha tehetném – templomokban tartanék ilyent – mert olyan varázslatosak, annyira „nem-e-világiak” ezek a kristályok/kövek hogy egyedül azt a helyszínt érezném méltónak hozzájuk.


Szóval csodás dolgokat láttam ma is, és erről jutott eszembe, hogy a „mindenféle” itt-ott összeszedett köveimet és egyéb ásványos dolgaimat már többször mutogattam a blogban, de az igazi kincseket, melyeket pénzért vettem, még nem. Itt van akkor két kép, hozzátéve, hogy nagyon szeretem őket. Jó a kezembe venni, érezni simaságukat, szereti a szemem a színeiket és tudom, hogy valami mágikus igenis van bennük – mert elgondolom, honnan jöttek, mióta „léteznek” és akkor összetörpülök…
Szóval kőbolond vagyok, beismerem.






 


A sóvárgó kőnézés után volt  egy filmvetítés idén is – nagyszerű volt 3 dimenziósan (szemüveget adtak) fantasztikus barlangokat látni. Ráadásul szlovéniai barlangok is voltak köztük. :-)   Bizony, bevallom férfiasan (én mint öreg barlangász), nagyon irigylem azokat, akik most fiatalok és lehetőségük, erejük, módjuk van erre a csodálatos foglalatosságra, a barlangkutatásra.