2016. december 10., szombat

Varázslatos esti fények

Kinéztem az ablakon és azonnal rohantam a fényképezőmért....Sajnos tőlem nem lehet szép képet csinálni, de azért kattintottam párat. "Ha akarom" - akkor nem látom a csúf villanydrótokat...
Bejöttem és arra gondoltam, milyen jó is volt, amikor az efféle decemberi eget látva el tudtam hinni, hogy azért piros az ég, mert az angyalkák most sütik a karácsonyi süteményeket...
Hálás  vagyok a családomnak, hogy nem nevelt modernül, és nem vette el tőlem a karácsonyvárás csodáját, a hitet az angyalokban, akiknek mindig megírtuk a kívánság-levelünket és varázslatos módon reggelre mindig el is vitték....
Sajnálom azt a gyereket, akinek ez nem adatik meg. 



Hát nem olyan, mintha ezen, a Holddal kijelölt úton "csúszkálnának le" hozzánk az angyalok ?
 

Tudathasadás



A köd… a köd, az valami csoda.
A köd, az valami borzalom….

Tegnap elalvás előtt azon meditáltam, hogy az ember egy dologról miképp is tud - akár egyszerre - jót is meg rosszat is gondolni.
Jöttem haza este autóval – alig láttam. Lelkem összeszorulva. Hiába no, félek én már sötétben is vezetni, hát még ha nagy köd van… Annyira, de annyira utáltam, és olyan csúfakat mondtam magamban….

És akkor este meg eszembe jutott pár csodálatos régebbi fényképem, amikor a köd kézzelfogható varázslatot produkált. És jutottak eszembe képek, melyekről nincsenek fotók - természetesen ha valami a szívemet felforrósítja, az csakis szlovéniai emlék lehet…szóval volt onnan is pár ködös emlékem…
És akkor gondoltam arra, hogy milyen tudathasadásos is vagyok.
Most szeretem, vagy utálom a ködöt ?????




A pécsi Havihegy és környéke ködben...



Szlovénia szép tájai ködben

2016. december 9., péntek

Karácsonyi hangulat



A négy és fél éves – aki ugyan engem levegőnél is kevesebbnek néz mostanában - a nagyszüleinél gyurmázott. Ez lett az eredmény. Engem könnyekig meghatott….
Egy kicsi gyerek világa – szerencsére - még ilyen szép.
(Már csak ilyen egy öregasszony - sajnos nem mondhatom:nagymama – de biztos a nagymamák is  ilyenek.)

Lia és Ádám, apa és anya, feldíszített karácsonyfa, túrógombóc, hal és zöldségek a vacsorához, gombák és gyümölcsfák

2016. december 8., csütörtök

A csodákban márpedig hinni kel!




Családom egyik kedves tagja (véletlenül ?) meglátta a blogomban a pár nappal ezelőtti panaszkodásomat a TV nyomkodókkal kapcsolatban. Szólt a családom másik kedves tagjának, hogy ugyan már, vegyen/szerezzen/rendeljen/varázsoljon nekem egy olyan nyomkodót, amely a két funkciót együtt el tudja látni.

És tádámmmm….

Tényleg van ilyen, - bár nekem ezt senki sem mondta - és már meg is érkezett…
Igaz, hogy egyelőre még nem tudom rendesen kezelni, de előbb utóbb majd csak megtanulom ezt is.
És újra és újra elmondom: tegyetek jót ! Nem biztos, hogy onnan „jön a válasz” amerre ügyködtetek, de valamiképp egyszer csak bezárul a kör, s a jóság visszér hozzátok.


(Halló kicsi kedves ! Olvasod ? Köszönöm ezúton is !!!!)

2016. december 7., szerda

Nem tudok meghatódni – inkább elgondolkodom….



Nem tudom, hogy vagytok vele – de ti nem érzitek, hogy alattomos módon a média (=újság,TV,rádió, stb) minden igyekezettel azon van, hogy megpróbálja megszoktatni, elfogadtatni a készülő „új világrendet” velünk ?

Konkrétabban, hogy a fehérnek csak akkor van lehetősége egy kis ideig még a fennmaradásra, ha vegyük a színessel ? Nem újdonság ez nekem, rettentően sajnálom, hogy nem tettem el azt a videót, mely ezt előre megjósolta, nevezetesen, hogy a fehér faj – mint olyan – el fog tűnni. Először csak afféle vegyes típus lesz, aztán csak sárga, meg fekete.

Nem igazán érdekel ez engem, hiszen nem holnapra, vagy jövőre következik be – de elgondolkodom sokszor rajta.
Figyelitek-e a TV reklámokat ? Feltűnik-e másnak is, hogy milyen céltudatosan mutogatják a keveredést, belénk plántálva ezzel annak szükségességét, vagy várható megvalósulását ?
Most kaptam egy videót, ami pontosan ebbe az irányba terel. Még a tetejében kellőképp kiválasztott időpontban és témával.
Sírjál már egyet ! Olyan megható …. akkor nem fogsz utána elgondolkodni a dolgon.
(Aki nem ért lengyelül, annak mondom, a kis kölök a végén az angolul beszélő nagypapitól azt kérdezi lengyelül, hogy ő meg kicsoda ??)

(Bocs, hogy "lelőttem a poént ") 



2016. december 6., kedd

Mikulás




Bevallom, én nem mindent tudtam abból, amit ide alább bemásoltam…


„Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.) myrai püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.

A történelmi Miklós életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre. Az életéről szóló források egyrészt a krétai Andrástól származnak (700 körül), másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől.

Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós myrai püspök) pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. (A Lycia római provinciában fekvő Myra ma Demre néven egy kis település kb. 100 km-re délnyugatra Antalyától Törökországban. A 4. században püspöki székhely volt.)

A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt.

Szent Miklós legendájának egyik változata szerint, amikor a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette és az ajándéka pont a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből, maga a "Télapó" volt az ajándékhozó. Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke. A legkisebb lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott.


A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Bár számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, piros ruhás, jókedvű idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban, hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.





De vajon tudjuk-e, hogy mióta és miért éppen piros a ruhája? Eredetileg talán zöld volt, de ez is vita tárgyát képezi.
Azt tudjuk mindannyian, hogy az Egyesült Államokban a Mikulás a legmeghatározóbb szereplője a karácsonyi ünnepnek. A Mikulás-figura a XIX. Század végére kezdett közismertté válni, alakja és színe ekkor még változó volt. Általában erős, testes férfialakot öltött, de előfordult, hogy sovány, vagy normál testalkatúként formálták meg a Mikulást. Ruháját tekintve általában bunda volt a jellemző, piros, zöld, kék, vagy lila színekben. A mára szimbólummá vált pocakos, piros ruhás,fehér szakállas, testes Mikulás képét, először egy bostoni nyomdász jelenítette meg a karácsonyi képeslapjain 1885-ben. Ettől kezdve kezdett széles körben elterjedni, az általa megrajzolt forma.


Szöveg innen: