Valahol olvastam egy verset, amiben az állt, hogy ahol
boldog voltál, oda jobb, ha nem mész évek múlva vissza – mert sosem azt
találod, amit keresel. Ugyanis az, amit keresel, csak és kizárólag a te
fejedben (emlékezetedben) él/létezik….
Jobb is lett volna, ha erre gondolva, megtakarítok magamnak
egy kis kitérőt a múltamba.
Pár napja Hévízre kellett mennem, és – gondoltam nagy okosan
– ha már errefelé járok, benézek Alsóbélatelepre, ahol több nyarat
töltöttem öt-hat évtizeddel ezelőtt.
Természetesen felkerestem a helyet, ahol sátraztunk, meg azt
a házat, ahol 1 vagy 2 nyáron üdültünk. Az nem nagyon lepett meg, ill. részben
tudtam is, hogy itt változások voltak.
Kicsit póriasan szólva, arra gondoltam, hogy a „templom, meg
a kocsma” biztos nem változott sokat. És itt azonnal bocsánatot kérek a két
szórakozóhelytől – tényleg csak a szavakkal való játék miatt írtam kocsmát-
hiszen ezek anno híres-neves nyári szórakozóhelyek voltak.
Vagyis hát elmentem megnézni a fenyvesi és bélatelepi
templomot, illetve a Kupa és a Kispipa vendéglőket. Mind a négynek rendszeres
látogatója voltam/voltunk.
A templomok még csak hagyján. A fenyvesit (amire én
emlékeztem) vagy 40 éve lebontották – az
újat meg nem ismervén többször is elmentem előtte – mondván nem ezt keresem.
Aztán kiderül, hogy de, mégis… vagyis amit keresek, ez áll annak a helyén, a
fenyőfák óvó árnyékában.
A bélatelepi meg úgy élt emlékezetemben, hogy meglehetősen
csupasz-kopasz területen áll, talán volt körülötte néhány kisebb fa… Most pedig
azért nem akartam hinni a szememnek, mert egy valóságos dzsungelben leltem rá…
Itt találtam egyetlen egy olyan kis házat, ami még a múltra
emlékeztet. Manapság nem divat az ilyen-olyan „lak” elnevezés, vagy ha van is a
házaknak esetleg nevük, azt senki nem írja ki már büszkén a bejárat fölé…
Aztán a Kupa… Ez még
a jobbik eset. Mert ez csak egy éve van bezárva – rentabilitási gondok miatt, s
ahogy kinéz, elvileg lenne esély az újra-nyitásra.
Hanem aztán a Kispipa… Most mit mondjak ? Sírt a szívem ?
Nem, nem igaz, mert ez NEM AZ a hely, ahol én áttáncoltam pár estét. Ez egy lepusztult
mocskos rom, amit semmiképp nem akarok azonosítani az én ifjúságom szép
emlékeivel.
Végül az állomásról is készítettem képet. Sok felhős-esős
napon az volt a „program” hogy vonatokat néztünk. Szenzáció volt, ha egy 10
vagy 20 fillérest leraktunk a sínekre és az átrobogó vonat laposra préselte.
(Ez a játék – bármilyen izgalmas is volt - az 50 filléres fagyi korszakában
elég nagy luxusnak számított….)
Ennyi elég is volt – bár valójában sokkal több megnézni-való
nem is lett volna. Még talán a strand. Lementem oda is. Ez a kép azonban már
nem azonos azzal, amit én őrzök magamban – habár a Badacsony…. Igen, az még a
helyén van….
Ahogy szokásom mondani, minden relatív ! [Ill. hogy az volt-e a "boldogság" (?)- "kérdést" se boncolgassam !) laikus vagyok,- bár ezt-azt én is "összeolvastam" már (szakemberektől ?...) a témával kapcsolatosan.]
VálaszTörlésLehet, hogy a helyzetem könnyebb ?- én kb. azokat az "utakat" mint amiket te, volt,hogy évente (!) 3-4 alkalommal is "bejártam" ( vagy elmentem mellettük) - az is igaz, kb. 1988-óta nem jártam arra ! ( Na, majd talán 2013-ban ?- 25.évforduló alkalmából ?...)
Természetesen ki-ki "veheti a fáradságot" (mint én ) és megnézheti, pl. Fonyód,Bélatelep és Balatonfenyves honlapjait. ( Talán talál(hat) benne "jót" is ! )
VálaszTörlésHa nem is egészen a témához :
Az anyázás jobb a pofonnál
Te jó ég! Ha még azt is tudnád, hogy a te posztodban szereplő, neked új, nekem régi alsóbélatelepi állomás azóta Mészáros Lórinc dél-balatoni vasútfelújítási ámokfutása áldozatául esett! Amikor az 50-es években a balatoni állomásokra még jellemző sárga kaviccsal felszórt peront lebetonozoták, húztam az orromat, de ma visszasírom. Most úgy 50 cm-rel megemelték a vasúti pályát, hozzá magasították az Orbán-bánya már unalomig ismert köveivel burkolt peront. Mögötte az autópályákoz megszokott betonfal, néhány, villamos-megállókban rendszeresített pad, üvegbúra alatt. Az állomásépület még áll. Nem sokáig, mivel ma már semmire sem használják és ha a helyzet nem változik, hamarosan össze is fog dőlni.
VálaszTörlésTudod, nem először jövök rá arra, hogy célszerűbb az emlékeket "fejben" esetleg régi fotókon megőrizni és nem kell azokat újra felkeresni. Itt Magyarországon meg különösen nem kell ezt tenni. Gyanítom több ilyen - gyerekkoromra emlékeztető - hellyel hasonlóképp járnék. Azért jó, hogy a jelen helyzetet megírtad, így még véletlenül sem fog eszembe jutni, hogy arrafelé menjek. A szívembe zárva őrzöm emlékeimet.
Törlés