2016. április 24., vasárnap

Varázslatos barlang-világ


Kaptam egy diasort a Hang Son Doong csoda-barlangról  – amit nézve morgolódtam, hogy miért is ad ki valaki a keze közül ilyen silány anyagot. Inkább ne csinált volna semmit, csak írta volna meg, hogy hol lehet képeket, ismertetőt találni.
Természetesen a wikiben azonnal rákerestem, és igen sok helyen találtam leírást:


(Sajna beilleszteni a blogba nem tudom…)
Ajánlom megnézni, varázslatos hely. Fantasztikus, hogy mi minden létezik ezen a drága szép bolygónkon…aztán nem is tudunk róla.
A legbüszkébb arra voltam – hogy még én is (= aranyosfodorka) több helyen látható vagyok. Felismersz ?   :- )

Kedvcsinálónak néhány kép (innen: http://www.erdekesvilag.hu/a-vilag-legnagyobb-barlangja/ )









És attól még, hogy "el vagyok ájulva" ilyen csodák láttán, - szóval attól még nincsenek elfelejtve saját barlangos élményeim/dolgaim. Minden alkalommal, amikor valami olyasmit hoz a szemem elé az Internet, ami szép/érdekes, sőt alkalom adtán hihetetlennek is tűnik – elkezdenek a kerekek forogni a fejemben és hasonló élményeket/eseményeket keresek a saját kis életemből. És többnyire rá is bukkanok valamire.
Mint most is. Az én élményeim persze nem világszenzációsak – de nekem nagyon sokat érőek. El is gondolkodom, hogy milyen lehet az, ha valakinek „üres lesz a feje”…. vagy elveszti az emlékeit. Mert ugye nem tudjuk valójában, hogy egy alzheimeres fejben mi marad meg a régi énjéből. És azt se tudjuk, hogy a ’cipzárral összehúzott szájú’, halál közelében lévő öregek fejében milyen gondolatok száguldoznak, vagy botorkálnak. Nem látunk a fejekbe – azt hiszem tán jobb is…
De a személyes élmények begyűjtése – fiatalon – rendkívül fontos része az életnek. Nem tudom, aki ma csak a telefonján, vagy számítógépén él/ismer meg  dolgokat – az miképp érez, gondolkodik erről ? Mert ugye pl. ezt se kérdezem meg a fiataloktól.  Csak reménykedem, hogy talán meglátják a különbséget egy illatos, útszélen viruló kis ibolya, meg egy virtuális rózsacsokor között…..




13 megjegyzés:

  1. Nagyon jó felvételek erről a csodás helyről!!! Köszönet a videóért! Milyen jól érzik ott magukat az aranyos fodorkák (is)... :-)
    A napsugaras felvételek tetszettek a leginkább, de maga a hely is varázslatos, formák, színek...
    Én is abban reménykedem amit végül írtál. Vissza kell, hogy találjunk a természethet, ha túl szeretnénk élni. Másként nem lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Igen, az aranyos fodorka csak efféle helyen érzi igazán jól magát - nem is városba-való. Max. kényszerűségből él ott....
      És igen jó lenne, ha a ma embere felfogná, mit veszélyeztet: az ÉLETET a bolygónkon.

      Törlés
  2. Megnéztem több felvételt a fotóstól, Ryan Debooth, érdemes rá figyelni!

    VálaszTörlés
  3. Szép helyre vittél el, szenzációsak a felvételek. Tudod, mikor a gyerekeim kicsik voltak minden hétvégén túráztunk a turista csoporttal. (Kardos tanár úr, Janus, megfertőzött vele.) Mondta a fiam, ha felnő, s gyerekei lesznek ő is viszi őket,mert ez mennyi élményt adott neki. Ők még nem gép előtt nőttek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aki gyerekkorában szerencsés családban élhet, annak jó. De akinek a szülei erre nem figyelnek - hát abból nem tudom miféle felnőtt lesz. Érzi-e majd felelősségét a Földért ?

      Törlés
  4. Odajutni sem volt egyszerű, ahogy elnéztem. Hogy lettél te aranyos fodorka?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A barlangok már csak ilyenek...Izgalmasak, veszélyesek, titokzatosak. Ez a köteles megoldás még a jobbak közé tartozik. A magam részéről én legkevésbé a szűk járatokat kedveltem - valahogy mindig volt ott valamiféle félelmem attól, hogy beszorulok és nem tudok kijönni....
      Aranyosfodorka úgy lettem, hogy nevet kerestem a saját, rendes (sosem szeretett) nevem helyett. Mivel nagyon szeretem a természetet, a virágokat/növényeket/állatokat - hát valami olyant kerestem, amit hasonlónak érzek magamhoz: az aranyos-fodorka egy apró, 10-15 cm-es, nem túl mutatós, virágot sosem hozó, csendes erdőkben csobogó patakok partján, a sziklák között is megélő kicsinyke, de szívós páfrány-féle.

      Törlés
    2. Tökéletes név- és rokonválasztás. :-) <3

      Törlés
    3. Olvasva én is erre gondoltam. Az előbb néztem utána. (Bár mikor "megismertelek" már rákerestem, de az rég volt.) A beszorulós félelmedet megértem. A kötelek is, de néztem sokat is gyalogoltak idáig, s nem kis súllyal a hátukon. Viszont a hely látványa megérte, s a fotós nagyon ügyes!!!

      Törlés
  5. Félelmetesen csodás helyekre vitt a film. Én ehhez gyáva lennék, hogy lemenjek, bemenjek... Szerencsére ez a veszély nem fenyeget!:) Hihetetlen szép fotók!
    Ami a felejtést illeti, szörnyű lehet a leépülés!:( Irgalom legyen!
    A fiatalok azért még ismerik a dolgokat a virtuális világon kívül is, szerencsére - legalább is körülöttem. Persze ahhoz szerető és terelgető család is kell és sok minden más. Reménykedem, hogy nem durvulnak el annyira a dolgok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes ez a barlangba-menés - nekem a vízzel kapcsolatos a félelmem, a föld alatt sosem féltem, a vízben mindig....
      Csak remélni tudom, hogy a gyerekek meg tudják őrizni még egy ideig ezt a csodás bolygót ! Bár, sajnos azt kell mondjam, nem a te, meg az én gyerekeink lesznek azok, akik nagy károkat okozhatnak. Akik esetleg azt akarnak okozni merő nyereségvágyból - azok felett viszont nem tudom ki gyakorolhat hatalmat - hacsak a Jóisten nem küld valamiféle rettentő figyelmeztetést számukra. Mert akinek a pénz az istene, attól jót ne várj !

      Törlés