2017. augusztus 10., csütörtök

Hésziodosz gondolatai




Felfoghatatlan, amikor olyasmit olvasok, hogy pl: Hésziodosz görög költő  i.e.  8.sz-ban élt…
Mikor volt ez ? Volt egyáltalán ?
Persze buta kérdések ezek – hisz sok mindennek nyoma van – letagadhatatlan.
Majd három évezreddel ezelőtt írta az alábbi sorokat – és ez egy hosszabb versből csak egy kis idézet. (Munkák és napok)


És ilyenek olvastakor újra és újra felteszem a kérdést: mi változott háromezer év alatt ? – azon kívül, hogy vannak a technikában, tudományban újdonságok.
De az ember ? Az ember ?  
Ennyi idő nem volt elég megjobbulásához….


S bár úgy gondolom, olvasóim közt nem sokan vannak, akik ezeket a sorokat végigolvassák, (pláne nem az egész hosszú és nagyonis érdekes irományt és pláne nem 40 fokos tikkasztó hőségben, de) mégiscsak betettem ide a blogba, egy pici részét – ha másért nem, hát önmagamnak, emlékeztetőül. Annak, aki mégis rászánja magát a vers elolvasására, ajánlom, hogy lassan és elgondolkodva olvassa. Minden sor után gondolj arra, hogy  (majdnem) 3000 éve írták !!!! Tényleg érdemes és érdekes !


„…..Csak ne születtem volna e most élő ötödik rend
embereként, meghalni előbb, vagy a messze jövőben
élni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor.

Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember
gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk.
Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz,
s Zeusz el fogja törölni e fajtát is, ha az ember
már a halántékán ősz hajjal jő a világra.

Ellentét támad majd akkor apák s a fiúk közt,
s vendéghez vendéglátója, barát a baráthoz,
s testvérhez nem kedves a testvér, mint ahogy addig,
és nem tiszteli többé gyermek öreg szüleit sem.
Súlyos szitkokkal szólnak hozzájuk a durva
gyermekek, isteni bosszútól sem félve, a hálás
gyermek adóját nem fizetik meg öreg szüleiknek,
áll az ököljog, s egymás városait kirabolják.

Nem becsülik meg a jót, az igazt, aki őrzi az esküt,
inkább azt, aki gőgjében mindig gonoszat tesz,
tisztelik, és markában a jog mindenkinek, és nem
ismeri senki a szégyent, árt az igaznak az álnok,
mert hamisan szól és nem fél megszegni az esküt.

Sok baj sújtja a népet, s köztünk jár az Irigység,
annak örül, ha baj ér, csúf hangja van, arca kegyetlen.
Akkor a széles térségű földről az Olümposz
orma felé, öltözve fehérbe, elindul, az embert
elhagyván, fel örökké élő isteneinkhez
Aidósz és Nemeszisz: méltó harag és a szemérem,
itt csak a baj meg a kór marad és nincs ellene gyógyír….

…..Balgatag az, ki erősebbel mer szembeszegülni,
úgysem győz, csak a szégyenhez még társul a bánat."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése