 |
| A kertemből... |
Nagyon
érzékeny orrom van és nagyon jó „szag-memóriám” Vannak illataim, melyeknek
történetük van…és ha jó az a történet, szívesen gondolok vissza rá.
Esetemben ilyen
a borsikafű….
 |
|
|
Még ezer
évvel ezelőtt, amikor egyszer azzal foglalkoztam, hogy elköltözöm Pécsről,
találtam magamnak egy aranyos kis falusi házat úgy 30 km-re a várostól. Nagyon
bele voltam szeretve – de sajnos már „késő” volt – egy egyedülálló városi nő ne
akarjon falun új életet kezdeni ötvenvalahány évesen…
Nem költöztem el, de abban a
házban töltöttem két nyarat még anno Lilivel – és olyan kedves, szép emlékek élnek
bennem azokról a napokról. Sok mindenről írhatnék, de most a borsikafű lesz
soron.
Annak a háznak a kiskertjében, az előző évről szétszóródott magokból a borsikafűvek mindenhol kinőttek, és ha végigsétált az ember a kerten, pláne, eső után – csodálatos illat szállt a levegőben. Valahogy mintha estefelé jobban illatozna ez a növényke – de az is lehet, hogy ezt csak én gondolom.
Kértem pár tövet, amit elültettem itthon a kertemben.
Vagy 10 éve….
És a mai
napig hol itt-hol
ott kibújik a kövek közül, virágosládából, cserépből, bokor alján egy vagy több
borsikabokrocska. Mintha nem akarnának engem elhagyni és mintha nap mint nap emlékeztetni szeretnének a kedves, szép emlékeimre. Számtalanszor elmegyek
mellettük, leszakítok egy picuri kis szárdarabot, elmorzsolom az ujjaim között, beleszimatolok a tenyerembe: és azonnal Magyaregregyen vagyok…
…..vagy Kropában….
…..vagy Kropában….
 |
| Ez a ház áll a "kertecském" mögött... |
Mert a
varázslat Magyaregregyen nem ért véget. Egyik szlovéniai utam során (a kép dátumából
következtettem csak ki, ez 2010 előtti valamelyik út lehetett) Kropában jártam –
persze nem először, de akkor épp eső után. Volt egy ház, aminek csöpp
kertecskéjében katonás rendben sorakoztak a zöldségnövények. A kert gazdaasszonya
épp akkor locsolta a növényeit. És onnan, abból a patakparti mini-kertből áradt
felém a napközben felmelegedett és a víztől most lehűlő borsikafű illat. Akkor nem fényképeztem le - csak az illatot "hoztam el" magammal.
És milyen
az élet ? Van, hogy valami jóból kétszer is ad. Amikor 2010-ben ott jártam,
akkor meg épp egy délutáni eső után
érkeztem. Drága Szlovéniámban, a hegyek között egyébként is mindig csodálatosan
üde a levegő, de mit ád az ég – ennél a kertnél újfent elborított a borsikafű
illat…
Hát én most
már csak Kropára tudok gondolni, ha ennek a növénykének érzem az illatát.
 |
| Ez az a kert... |
Csombor,
borsikafű - Satureja hortensis
A
Földközi-tenger vidékéről származó, egyéves fűszer és gyógynövény. Hosszú ideig
borspótló fűszernövényként alkalmazták.
Friss zöld
levelét egész nyáron szedhetjük. A növénynek közvetlenül a virágzás előtt vagy
alatt szedve bontakozik ki legjobban az íze. Ilyenkor bokrosan vágható és
szárítható. Az elszáradt leveleket lemorzsoljuk a szárakról és lezárt üvegbe
eltéve őrizzük. Szárított állapotban is nagyon fűszeresek maradnak.
A csombor
íze erős, enyhén a borsra emlékeztet. Gazdagon tartalmaz illóolajokat,
görcsoldó, gyomorerősítő hatású és nehéz ételek emésztését segíti. Csombort
egytálételekhez, burgonyához és babhoz használhatjuk. Főzzük együtt az étellel.
Legjobb szomszédja a bokorbab, a csombor
távol tartja szomszédjától a fekete levéltetveket. Magot mi magunk is
szedhetünk róla.
A borsikafű
felhasználása
Magas víz
és rosttartalma miatt diétás táplálkozásban is kiválóan alkalmazható. Kiváló
ízesítője a zöldséges húsos ételeknek, előételeknek, salátáknak.
Készülhet
belőle öntet, mártás, de alkalmazható a zöldséges húsos töltelékekhez is.
Mivel a
friss borsikafűnek magas az illóolaj tartalma, ezért óvatosan bánjunk
felhasználásával, mert ha túl sokat teszünk az ételbe, azt túl aromássá de még
kesernyéssé is teheti. Célszerű az ételkészítés végén az ételbe tenni, hogy az
aromaanyagok jobban érvényesüljenek és megmaradjanak.
Pontosan tudom milyen az érzés, amikor az illat marad fenn és hozzá a hely örökre, bevésődve. Hisz ezért érdemes világot is látni, mert ezzel leszünk gazdagabbak, asszociálunk, emlékezünk, felidézünk, összekötünk, kombinálunk - adott esetben előhívunk. Meggyőződésem, hogy energiát is ad nekünk és még ki tudja mit, amit nem is gondolunk.
VálaszTörlésMár két éve, hogy nevelgetem a Krétáról hozott zsálya és oregáno töveimet. Azóta vettem több, másféle oregánot itt nálunk, de a nyomába sem érhet a görögnek. Ki is pusztulnak ezek a nemesített cserepes változatok.
Ezért szívesebben szedek magokat és ültetem el magam.
Illatozzék még sokáig a kertedben, konyhádban!
Miután leírtam és közzétettem ezt az anyagot, elgondolkodtam, hogy talán mégsincs mindenkinek ilyen élménye, vagy mondhatnám, ajándéka...Pl. a barátnőm jóformán semmiféle illatot nem érez, csak a drasztikus erős szagokat. Nos, annak, aki ezt az érzést nem ismeri, annak nehéz az ilyesmit megmagyarázni. És van egy olyan érzésem, hogy vannak emberek, akik az élet efféle "apróságaival" nem is törődnek...Hát lelkük rajta.
TörlésBiztos vagyok benne, hogy sokan elsiklanak ilyen apróságok felett. Nekem pl. az illat sokkal fontosabb, mint a látvány, mert ha az illatot érzem, már látom is magam előtt, amit szeretnék. :-)
TörlésTény, hogy vannak, akik valóban alig éreznek szagokat. A szomszédunk is ilyen. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy az milyen is lehet (nem is akarom), mikor mesél róla, hogy amikor eszik emlékezik az illatára, szagára az ételnek, így már az íz sem teljes nála. Számomra borzasztó még elképzelni is.
Bizony sajnálatra méltó - mert olyan kevés igazán jó "ingyen kapott" élmény van az életben, hogy egynek a hiánya is veszteség.
TörlésAki viszont a mobiljába bújik inkább és tudatlanul-akaratlanul megy el ilyen dolgok mellett, vagy érez ugyan valamit, de nem törődik vele, mert a mobilon valami fontosabbat lát/hall - hát azt csak szánni tudom.