2017. szeptember 16., szombat

Világvégi házban

Hogy mik jutnak eszembe...
Ma pl. ez a vers. Majdnem azt mondhatom, "ezzel ébredtem" - mert mintha valaki a fülembe súgta volna a kezdő sort.
Honnan, miért jönnek elő ezek a versek ? és vajon miért ? És miért van, hogy néha kifejezetten "kívánok" verseket olvasni, máskor meg eszembe sem jut...Miért érzek egyes verseket "magaménak" - mintha én írtam volna, s miért hagy hidegen a másik ?
Néha csak sorok, mondatrészek jutnak eszembe, s gondolkodom olyasmiken, hogy mikor, hol találkoztam vele. Olvastam, hallottam ? De bevallom, a legritkább esetben jut eszembe.

Kivételesen ennek a versnek "behelyezését az életembe" elég pontosan tudom. Igen, éreztem én magam ebben a világvégi házban valamikor. Nagyon, nagyon régen....

(Jó, na csak félig igaz, mert nem voltam világszép, és nem is egészen hiába vártam, de a ház, az tényleg a világ végén volt.)

http://versek.aranyosiervin.com/wp-content/uploads/2016/05/Egy-cseppnyi-h%C3%A1z.jpg

Juhász Gyula: Mese

Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nagyon régóta (tényleg évtizedek óta) ismerem ezt a verset - és olyan érthetetlennek találom, hogy mikor, mi, miért jut "hirtelen" az ember eszébe.

      Törlés