2018. május 19., szombat

Utazzatok !


Ma szinte egész nap az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés életem is volt. Semmi okom panaszra, még akkor se, ha számba veszem veszteségeimet. Mert annyi, de annyi szépségben volt részem. Olyan sok gyönyörű helyen jártam.
S hogyan, miért  jutott ez eszembe (megint, hiszen pár napja a szlovéniai utamat emlegettem)? Nos azért, mert ma esküvőn voltam  Windsorban.

A kíváncsi tömeg

St.Georg kápolna
Igen, az én tv-m reggeltől estig ezt közvetítette, rengeteg képpel Windsorból, főleg persze a kastélyról, a csodás parkról, a Szt. Georg kápolnáról.
És – bevallom, a nagy felhajtás nem különösebben érdekelt, de a részletek, melyek ismerősként bukkantak a szemem elé – örömöt okoztak. 


Mikor félig-meddig leégett – azt se felejtem el, - egy napig bőgtem miatta,  pedig hát….nem az én kastélyom.
(Csak emlékeztetőnek: 1992. november 20-án, pont a királyi pár 45. házassági évfordulóján, tűzvész ütött ki a kastélyban, amikor a magán kápolnában egy spotlámpa felgyújtotta a függönyt.
A tűzvész eloltásához 15 óra és másfél millió gallon víz kellett. A tűzben kilenc főbb terem és csaknem 100 szoba, 9000 négyzetméter pusztult el. Ez csaknem a kastély egyötöde.
Az Európa legjobb szakembereinek bevonásával végzett, egyedülálló helyreállítási munkák 1997-ben fejeződtek be, és olyan jól sikerültek, hogy nehezen fedezhető fel, melyik rész „eredeti”, melyik a felújított.
Az újjáépítés 37 millió fontba került.)



Persze nem csak Windsorra gondoltam, hanem a többi angliai szépségre is, aztán mint mindig, kicsit fájó szívvel arra, hogy egy, amit pedig nagyon szerettem volna – most már valószínű mindörökre – milyen kár, hogy elmaradt. Igen, szerettem volna Stonehenge-ba is elmenni – de hát az nem jött össze…


Azóta is megnézek - ha felfedezem - minden olyan filmet, ami ezzel kapcsolatos és ma már sokkal többet tudok róla, mint amennyit anno vagy 40 éve tudtam. De azért sajnálom.
Szóval akinek lehetősége van, utazzon ! A vége felé, amikor már másra nem nagyon lesz lehetősége, akkor legalább lesz mire visszaemlékezni.

Képek:


 


4 megjegyzés:

  1. Köszönöm a buzdítást! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És csak írd a blogodat ! Én bizony sajnálom, hogy az "utazós" időmben még nem volt blogom. Próbálok ugyan itt-ott visszaemlékezni az útjaimra, de a friss élmények másak, és hát fotóim se nagyon vannak....

      Törlés
  2. Tudom, nem vigasztal, de azért elmondom. Én kétszer is eljutottam, de nagy csalódás volt, sokkal, de sokkal kisebb, mint amilyennek a fényképek, filmek, exkluzív képeskönyvek mutatják. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, izgalmas, de sokkal nagyobb volumenű valamire számítottam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt ugye a Stonehenge érted És csak arra, ami látható, a kőoszlopokra. Mert Stonehenge nem csak annyi. Nem hinném, hogy meglepődnék és nagy valószínűséggel többet tudnék róla, látnék bele, mint sok arra-járó turista, hiszen a terület "történelme" már a föld alatt van, nem is látszik, csak a tudós-kutatók állapították meg ilyen-olyan földkutató készülékekkel, s ügyes kezű rajzfilmesek "élővé" varázsolták, ami valaha ott lehetett. És én láttam ezeket - ezért érzem, hogy többet láttam a hely történelméből, mint aki csak a ma is álló köveket látta. Ettől függetlenül úgy érzem, kell legyen a helynek valami különös aurája......persze mindez talán csak akkor lenne érezhető, ha csak én, meg a kövek lennénk ott, és a sok nézelődő turista aznap nem jönne :-)

      Törlés